2013. február 25., hétfő

Jogsértési versenyben



Számos jogsértést megértem már a közelmúltban, de az elmúlt napok pro- és kontra jogellenes akciói szinte verhetetlenek. Egész héten kapkodtam a fejemet.

Az egyetemfoglalók még meg sem kezdték azt a tüntetést, amelyet a hallgatói szerződés Alaptörvénybe foglalásának terve miatt szerveztek, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai már ellepték az ELTE Bölcsészkarának Múzeum körúti kampuszát.

http://www.pecsma.hu
A nyomozók azt állították, hogy „előzetes értesüléseik” szerint a tüntetés résztvevői hidat foglalnának, vagy a hidakon vonulnának. Az NNI szerint ez bűncselekmény: közérdekű üzem működésének megzavarása. Az egyetemfoglalók szerint ugyanakkor a nyomozók tanúvallomásokat vettek fel, arról érdeklődtek, hogy a tiltakozó diákok milyen demonstrációt terveztek, kik a főszervezők és „kik alszanak rendszeresen az egyetemen".

A rendőrség másnap közölte, hogy  a Nemzeti Nyomozó Iroda ismeretlen tettes ellen bűntető eljárást indított. Mint közismert, a nyomozás elrendeléséhez „megalapozott gyanú” szükséges. Az NNI nyilatkozata szerint ők a Facebook-on olvasták, hogy „egyes hallgatók Budapesten öt Duna híd szükséges elfoglalására tesznek előkészületet”. Szerintük az egyetemen foganatosított intézkedésük tehát szükséges, mértéktartó és arányos volt.

Ez utóbbi állításuk már önmagában sem igaz. Napnál világosabb, hogy az akció mindenekelőtt a tüntető diákok megfélemlítését szolgálta. Ha nem így lett volna, vajon mi köze a Facebook bejegyzésekből szerzett információnak ahhoz a kérdéshez, hogy „kik alszanak rendszeresen az egyetemen”. Álmukban tán még a legelvetemültebb egyetemisták sem foglalnak hidakat. Főként nem ötöt. És miért nyomoznak „közérdekű üzem megzavarása” miatt, amikor annak előkészületére még az oly hiteles Facebook bejegyzésekből sem lehetett következtetni?

A Btk. szerint ezt a bűncselekményt az követi el „aki közérdekű üzem működését berendezésének, vezetékének megrongálásával vagy más módon jelentős mértékben megzavarja….”. És hogy mit ért a törvény közérdekű üzemen? A közforgalmú tömegközlekedési-, a távközlési-, valamint a hadianyagot, energiát vagy üzemi felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzemet.
http://szegedcafe.hu

Gondolom, hadianyagot termelő üzemek nincsenek Budapest hídjain, legalábbis őszintén remélem. Marad tehát a „a közforgalmú tömegközlekedési üzem”, amin a tömegközlekedést biztosító cégeket - MÁV, VOLÁN, BKV, stb. - kell érteni. Az esetleges hídfoglalás azonban egy másik operett. Volt arra bármilyen indoka is a rendőrségnek, hogy attól tartson, hogy a diákok villamosokat, buszokat akarnának megrongálni, vezetékeket leszakítani, járatokat eltéríteni? Mert ha nem, akkor ez csak egy - jogilag is nagyon sántító – ürügy volt az intézkedésre.
Éppen miközben a rendőrség fellépésén háborogtunk, látott napvilágot az a hír, hogy a Bölcsészkar Hallgatói Önkormányzata (HÖK) világnézetük, pártszimpátiájuk, vélt származásuk és felekezeti hátterük szerint listázta a gólyatáborába jelentkezőket. A listán betűkódok jelölték a származást és a pártszimpátiát. Úgy vélem, e lista készítésének jogellenességét meg sem kell indokolni. Ahogyan nem igényel különösebb magyarázatot a Semmelweis Egyetem egyes lánytagjairól készült - ordenáré, lealacsonyító megjegyzéseket tartalmazó - lista jogellenessége sem.
http://mandiner.hu
A HÖK elnöke visszautasította a listázással kapcsolatos vádakat. Erre megjelent az interneten a teljes lista, névvel, személyi adatokkal együtt. A baj csak az, hogy a lista nyilvánosságra hozatala éppen olyan durva jogsértés, mint maga az eredeti listázás. Mint ahogyan jogsértő az Anonymus csoport „igazságosztó” fellépése is, akik – az oldal meghackelésével – elérhetetlenné tették annak egyes részeit.
http://readwrite.com

2013. február 18., hétfő

Indulatok nélkül



A Pécsi Törvényszék holnap kezdi tárgyalni a Bándy Kata rendőrségi pszichológus megölésével vádolt Péntek László büntetőügyét. Ellene az ügyészség aljas indokból elkövetett emberölés és kifosztás miatt emelt vádat.
www.parameter.sk
Emlékeztetőül a történtekről: Bándy Kata holttestét három nappal eltűnése után találták meg, a megölésével vádolt elkövetőt pedig az azt követő néhány napon belül elfogták. Péntek László a rendőrségen részletes beismerő vallomást tett. Tettének elkövetését azzal magyarázta, hogy az elkövetés éjszakáján szintetikus kábítószert fogyasztott és a drogra alkoholt is ivott. Az igazságügyi orvos-szakértők szerint azonban a vádlott teljes mértékben beszámítható volt, vagyis pontosan tudta, mit cselekszik.
Az ügyet az első perctől kezdve heves indulatokkal kísért hatalmas érdeklődés övezte, ami azóta sem csitult. Nem véletlen, hogy a Pécsi Törvényszék már előre jelezte, hogy a tárgyalóteremben a hallgatóságnak csak 50, a sajtónak pedig 30 helyet tudnak biztosítani, utóbbiak részvételét előzetes regisztrációhoz kötik.
Egy ilyen ügyben nem egyszerű a bíró feladata. A bírói függetlenség fogalmát az Alaptörvény – a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan – így határozza meg: „a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.” A bírákról szóló törvény (Bjt.) ehhez még hozzáteszi: „a bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni, döntése befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani…” A legrészletesebben talán a Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény definiálja a függetlenség fogalmát: „a bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.”
www.hatalyonkivul.hu

Mindez megnyugtatóan hangzik. Az igazi kérdés azonban az, hogy vajon az úgynevezett közvélemény, közhangulat, a sajtó, vagy a társadalmi elvárások befolyásolhatják, illetve befolyásolják-e a bírót.

A Bándy Kata ügyben hatalmas indulatok csaptak össze. A halálbüntetésről szóló újólag fellángolt vita nyilván teljesen közömbös a bíró számára, hiszen ez a büntetés Magyarországon nem létezik. Hasonlóan közömbösnek kell lennie azokkal a – sajnos minden hasonló esetben megjelenő – rasszista megnyilvánulásokkal szemben is, amelyek ezúttal ismét elárasztották a közösségi portálokat és az újságcikkeket kommentáló bejegyzéseket. Nem hallhatja meg azt sem, ha egy szélsőséges jobboldali politikus cigányellenes megjegyzéseket tesz. A bírónak mindezt ki kell rekesztenie a tárgyalóteremből. És ha a bíró alkalmas a hivatására, ezt meg is teszi.

Az Egyesült Államokban – elvileg legalábbis – az esküdteket el lehet zárni a nyilvánosságtól. Amíg döntésüket meg nem hozzák, meg lehet tiltani nekik, hogy újságot olvassanak, televíziót nézzenek. Ez persze nálunk nem így működik, de nem is 12 laikus dönt a bűnösség, vagy ártatlanság kérdésében.
www.bevezetem.hu

Mi az, amit a bírónak mégis meg kell hallania a külvilágból? Hiszen ő is ebben a társadalomban él, nem ítélkezhet úgy, mintha elefántcsonttoronyban ülne. Akkor, amikor arról dönt, hogy az elkövetett cselekmény, továbbá a vádlott személye milyen fokban veszélyes a társadalomra, figyelemmel kell lennie arra a társadalmi közegre is, amelyben él és ítélkezik. Ezen túlmenően azonban döntését csak a törvények határozhatják meg. Azt kell eldöntenie, hogy kellően bizonyított-e az általa elbírálandó cselekmény. Meg kell ismernie a vádlott személyiségét, előéletét, tettének indítékait, motívumait. Mérlegelnie kell a vádlott javára szóló enyhítő, és terhére róható súlyosító körülményeket. Amikor a bűnösség kérdésében, majd pedig a büntetés mértékéről dönt, csak és csakis ezeket a körülményeket vizsgálhatja, minden egyéb – jogon kívüli - szemponttal és indulattal szemben süketnek és vaknak kell lennie.

2013. február 15., péntek

Média-libikóka


Gyürk András

A közelmúltban két, egymásnak ellentmondó nyilatkozat is elhangzott a magyarországi médiaszabályozást illetően. Gyürk András, a Fidesz Európai Parlamenti (EP) delegációjának vezetője szerint sikeresen lezárult a párbeszéd az Orbán kormány és az Európa Tanács között a magyar médiaszabályozásról. 

Ezt az állítást szinte azonnal cáfolta Tabajdi Csaba, az MSZP EP delegációjának vezetője, mondván: nem igaz, hogy lezárult volna az Európa Tanács (ET) vizsgálata, „szó sincs arról, hogy minden rendben lenne; nemcsak az EP, hanem az Európai Bizottság is komoly bírálatokat fogalmazott meg a magyar médiaszabályozással szemben".
Tabajdi Csaba

Még alig hangzottak el ezek a nyilatkozatok, amikor ismertté vált a Human Rights Watch (HRW) jelentése. Az emberi jogi szervezet szerint a magyar kormány a nemzetközi bírálatok ellenére sem módosította kielégítően a médiatörvényt. A Médiatanács nem független, túlzott mértékűek az újságírókat fenyegető esetleges büntetések és homályosak a tartalomszabályozásra vonatkozó követelmények is. A jelentés külön kiemeli a Klubrádió helyzetét, kihangsúlyozva, hogy miközben már három jogerős ítélet született a rádió javára, a Médiatanács még mindig nem újította meg az engedélyét.

Az Európa Tanács főtitkára meglehetősen optimista nyilatkozatot tett a megbeszéléseket követő sajtótájékoztatóján. Jelentős változásként értékelte azt a megállapodást, amely szerint a jövőben a Médiatanács és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét nem a kormányfő, hanem az államfő fogja kinevezni, a miniszterelnök javaslata alapján. Vajon mi ezt itthon miért nem érezzük eget rengető változásnak? Mint ahogyan azt sem, hogy kilenc év múlva a Médiatanács és a NMHH elnökét nem lehetne újraválasztani. Csak nem azért, mert ezek a majdani új szabályok nem érintik Szalai Annamária mandátumát, hiszen majd csak 2019-ben lépnek életbe.
hirado.hu
Az Európai Uniótól független önálló szervezetként működő Európa Tanács véleményére, javaslataira gyakorta hivatkoznak az Európai Unió intézményei. Érdemes tehát megismernünk néhány gondolatot a tanácsnak az újságírói etikáról szóló határozatából is. Már csak azért is, hogy összevethessük a hazai gyakorlatot az európai zsinórmértékkel. Íme, néhány kivonatolt idézet a dokumentumból.

„A hírek közlésének a valósághűségen, szavahihetőségen kell nyugodnia, amit… a közlés pártatlansága biztosít.” Nem lenne ildomos most itt név szerint felsorolni azokat a hazai médiumokat, melyek magukról azt állítják, hogy „szavahihetően” és „pártatlanul” tájékoztatják az olvasókat, hallgatókat, nézőket. Még úgy tűnhetne, hogy ezt a felsorolást a konkurencia-harc motiválja.

„A hatóságok nem tekinthetik sajátjuknak az információt.” Hogy ez mennyire így van nálunk is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az: pert kellett indítani azért, hogy mindenki számára megismerhető legyen a TV2 és az RTL Klub frekvenciahasználati szerződése. A bíróság döntése jogerős, a szerződések nyilvánosak. Nem lehetett volna ezt peres eljárás nélkül is elérni?

A társadalomban időnként előfordulnak feszültségek – írja az Európa Tanács határozata – ekként említve a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést, az idegengyűlöletet, a terrorizmust, vagy a háborút. Ez utóbbi kettőről – szerencsére – most nem kell szólnunk. A határozat szerint ilyen helyzetekben „a tömegtájékoztatási eszközöknek erkölcsi kötelességük, hogy védjék a demokratikus értékeket: az emberi méltóság tiszteletét, a problémák békés, toleráns úton történő megoldását, s ennek megfelelően szálljanak szembe az erőszakkal, a gyűlölet és szembenállás megnyilvánulásaival, és utasítsanak el minden kulturális, nemi vagy vallási alapon történő megkülönböztetést”.

origo.hu
Nos, e téren igazán jól állunk. El ne feledjük például Bayer Zsoltot, aki nem régen publikált cikkében „hősiesen” szállt szembe a gyűlölettel, mélyen „tisztelve” az emberi méltóságot és ékesszólóan bíztatott a problémák „békés, toleráns” úton való megoldására.

Mi baj lenne hát nálunk a médiával, és a médiatörvénnyel?

2013. február 13., szerda

Kedves Lomnici Zoltán, Tisztelt Elnök Úr!

A "Nemzeti" Méltóság Tanácsa című cikkemre Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként válasz-levelet jelentetett meg a Breuerpress International hírügynökség oldalán Egy cikk tanulságai – válasz dr. Sándor Zsuzsának címmel. Válaszát közzétettem e helyütt is, egyrészt a tisztesség így kívánja, másrészt pedig azért, hogy olvasóim számára az általam írt - alábbi - válasz is érthető legyen.

Kedves Lomnici Zoltán, Tisztelt Elnök Úr!


Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen megkülönböztetett figyelemmel kíséri egyes írásaimat. Már válaszom elején szeretném megnyugtatni Önt, hogy egészen nyugodtan tehet bíráló megjegyzéseket a cikkeimre, hisz azoknak semmi közük nincs ahhoz, hogy egykor az Ön, pontosabban a mai Országos Bírósági Hivatal elődjének, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a szóvivője voltam.

Cikkemre reagálva Ön azt írja, hogy egy „demokratikus jogállamban az egyesülés joga mindenkit megillető alkotmányos jog”. Ezt én egyetlen percig sem vitattam. De ha már Elnök Úr ezt így szóba hozta, arra azért utalnék, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény tiltja, hogy a bírák politikai tevékenységet folytassanak. Ön most bizonyára azt mondaná, hogy sem Ön, sem az Önök egyesülete nem politizál. Ez persze nézőpont kérdése. Lehet, hogy a sajtó ezúttal is felületesen informált (HVG.hu 2011. május 23.), amikor azt írta, hogy Kövér Lászlót doberdói útjára elkísérte „Pintér László fideszes és Nyikos László jobbikos képviselő, továbbá Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke”. Én emlékszem arra az időre, amikor Ön még a Legfelsőbb Bíróság elnökeként igen rossz néven vette – jogosan - hogy néhány megyei bírósági elnök az akkori ellenzék egyik prominens képviselőjével ült le tárgyalni. Akkor ezt Elnök Úr politikai tevékenységnek minősítette. Jelzem, az is volt. 
http://tortenelemportal.hu


Mélyen egyetértek elnök úrnak azzal az - Európai Parlamenthez beterjesztett petíciójára vonatkozó - állításával, hogy „egy jogi dokumentumot jogászként csak abban az esetben érdemes értékelni, ha annak tartalma megismerhető”. Nagyon igaz. De nem az én hibám, hogy ennek a dokumentumnak a tartalmára csak az Önnel készült interjúkból lehetett következtetni. Elnök Úr! Miért nem tette nyilvánossá a beadványát például a saját honlapjukon?, A Nol.hu 2013.február 4-ei számának adott interjújában azt jósolta, hogy "politikai döntés születik majd Brüsszelben." Ugyanitt mondta azt is, hogy „egy olyan állam, amely akarata ellenére foszt meg valakit az állampolgárságától, nem jogállam”. Ha ezeket a gondolatait az újságíró értelmezte félre, akkor valóban jogosan kifogásolja, hogy én az Európa Tanács állampolgárságáról szóló egyezményére utaltam.

A szlovákiai Szabad Újságnak viszont Elnök Úr azt nyilatkozta, hogy „a petícióban a támadás iránya az a jogellenes helyzet, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó szabályozást az alkotmánnyal ellentétesen hozták meg.” Hát csoda, hogy ilyen nyilatkozatok után szegény egyszerű büntetőjogász, aki sohasem „oktatta címzetes egyetemi tanárként az Európai Bíróság működését és gyakorlatát”, teljesen összezavarodik?

Én egy percig sem vitattam, hogy az elnök úr korábban milyen kitüntetéseket kapott, sem a  2008-ban a Magyarországi Zsidókért kitüntetését, sem pedig a 2011-ben a Radnóti Miklós Antirasszista Díját. Mindkettőhöz ezúton is gratulálok. Továbbá azt sem vonom kétségbe, hogy a sajtó nem közli le az elnök úr valamennyi nyilatkozatát. De én a leghitelesebb forrás, az Emberi Méltóság Tanácsának honlapja alapján dolgoztam. Ott pedig abból a ténykedésből, amit az Elnök Úr válaszában felsorolt, alig találtam valamit. Bizonyára alaptalanul feltételeztem, hogy az Önök honlapja az Önök által legfontosabbnak tartott eseményeket tartalmazza.

Mint ahogyan Elnök Úr is alaptalanul feltételezi, hogy megtiszteltetést jelent ha „a Google kereső is külön rovatot nyit “Lomnici Zoltán zsidó” címmel”. A Google kereső köztudottan senkit nem „tisztel” meg. Az ugyanis úgy működik, hogy a kereső robotok folyamatosan indexelik az interneten megjelenő oldalakat. Ha bármely oldalon, a keresőszavak között együtt jelenik meg az Ön neve, és – bármilyen összefüggésben – a „zsidó” szó, akkor a találatok között a Google keresőben azok az oldalak jelennek meg, amelyeken a „Lomnici” és/vagy a „zsidó” szó szerepel, akár van kapcsolat közöttük, akár nincs. Ezért ad ki a Google a fenti keresőszavak beírásakor 321.000 találatot.

Végül csak annyit: egy jogállamban nem csak hogy érdemes, de egyes szervezeteknek kötelező is a „civil szervezetek munkáját értékelni”. Ha ez nem így lenne, akkor például az ügyészség nem kezdeményezhette volna, a bíróság pedig nem oszlathatta volna fel a Magyar Gárdát.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábbi írásomban mindenekelőtt az Emberi Méltóság Tanácsa nevéből következtethető célkitűzései és tényleges tevékenysége közötti harmóniát hiányoltam.

Kollégiális üdvözlettel:

dr. Sándor Zsuzsa