2012. július 31., kedd

Mit tehet az elnök? Mit lehet az elnökkel tenni?

Megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. július 29.-i lapszámban
Az alább közzétett nyílt levél előzménye köztudott: az Alkotmánybíróság (Ab) megsemmisítette azt a törvényt, amelynek alapján több mint kétszáz bírót felmentettek tisztségéből. Az Ab ugyanakkor azt is kimondta, hogy döntése révén a bírák szolgálati jogviszonya automatikusan nem áll helyre. Ezért az érintett bírák levélben fordultak a köztársasági elnökhöz:
„Dr. Áder János úrnak
Magyarország Köztársasági Elnökének Budapest
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Az Alkotmánybíróság a 33/2012. (VII. 17.) Ab határozatával megállapította, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja, valamint a 230. §-a alaptörvény-ellenes, és e rendelkezéseket hatályba lépésük napjára visszaható hatállyal – 2012. január 1. napjával – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kimondta, hogy az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírák szolgálati jogviszonya az alkotmánybírósági döntéssel automatikusan nem áll helyre.
A Bjt. 89. § c) pontja szerint a bíró szolgálati jogviszonya a köztársasági elnök felmentésről szóló határozatával szűnik meg. Az érintett bírák felmentéséről szóló 96/2012. (V. 2.) és 155/2012. (VII. 6.) KE határozatok a fentiek szerint megsemmisített törvényi rendelkezéseken alapulnak.
Az Alkotmánybíróság határozatának joghatása az, hogy minden bírói szolgálati jogviszony megszüntetésére vonatkozó köztársasági elnöki felmentő határozat, valamint munkáltatói döntés alaptörvény- ellenes, tehát joghatás kiváltására alkalmatlan. A felmentő határozat olyan közjogi aktus, amely az Alkotmánybíróság határozata következtében közjogilag érvénytelen.
Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a köztársasági elnök, aki Magyarország államfője, és aki kifejezi a nemzet egységét, „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét kirívóan sértő jogállapot fenntartását jelentené a nem létező törvényi rendelkezésen alapuló köztársasági elnöki határozatok hatályban tartása.
A kifejtettek alapján kérjük Elnök Urat, szíveskedjen visszavonni a bírák felmentéséről szóló határozatait.”
A bírák a levelet július 27-én, pénteken juttatták el a Sándor-palotába. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés: vajon mit tehet, mi tesz majd Áder János? Az alkotmányos és törvényes megoldás természetesen az lenne, amit a bírák kértek. És ha Áder János mégsem így dönt? Lesz-e, lehet-e a magyar jogrendszerben ennek valamilyen következménye? Létezik-e Magyarországon a bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás – vagyis az a fajta „impeachment” amelyet Clinton elnök ügyében ismerhetett meg a hazai olvasó?
Bizony, létezik, még ha nem is ez a neve. Az Alaptörvény 13. cikke rendelkezik erről. Kimondja, hogy amennyiben a köztársasági elnök tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsért, az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja tisztségétől való megfosztását. A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának (titkos) szavazata szükséges. A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a szándékos jogsértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja.
Igazi jogállamban ez így működik. Mondom, igazi jogállamban.

2012. július 30., hétfő

Új sportág az olimpián: adathalászat


(Fotó: Hir24)
Az SG.hu internetesújság adott ma hírt arról, hogy „a világ legnagyobb sporteseménye a számítógépes bűnözőknek is lehetőséget teremt a rosszindulatú támadások elkövetésére.”
Nem újdonság, hogy a különleges, nagy tömegeket megmozgató események minden időben alkalmat adtak a bűnözőknek arra, hogy a szokásosnál is élénkebben űzzék „foglalkozásukat”.
Így volt ez a középkorban, amikor a nyilvános akasztások idején elszaporodtak a zsebtolvajlások, kihasználva a tömegesen bámészkodó emberek figyelmetlenségét, és így van ez ma, a XXI. században is, bár persze, mind a módszerek mind a bűncselekmények jócskán különböznek az akkoriaktól.
A teljes cikk a Hir24-en olvasható.

2012. július 27., péntek

Ki kit sajnál?

Handó Tünde a Magyar Narancsnak azt nyilatkozta, sajnálatosnak tartja, ha "nagy tekintélyű bírók olyan kezdeményezésekkel élnek, ami jogi nonszensz. Én óva inteném ezeket a kollégákat attól, hogy ilyen akciókba kezdjenek, mert csak a saját szakmai tekintélyüket ássák alá". Azt már meg sem kérdezem, hogy honnan tudja mindezt az Országos Bírósági Hivatal elnöke, hiszen már korábban is bizonyította jövőbe látó képességét.

Ki kit sajnál? 
(Fotó: MTI / Mohai Balázs)
 
A teljes cikket lásd a Hir24-Blog24-JogÁsz oldalon 

2012. július 25., szerda

Petíció a bírói függetlenségért


Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért petíciót tett közzé a bírói függetlenségért, melynek szövege alább olvasható.
A magam részéről néhány gondolatot fűznék hozzá a petícióban foglaltakhoz, talán csak azért, hogy annak mondanivalóját még közérthetőbbé tegyem.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a bírói függetlenség, beleértve az egyes bírák függetlenségét, nem a bírák érdekeit szolgálja, hanem minden egyes polgárét. A polgárok érdeke ugyanis az, hogy ügyeikben a hatalomtól, a kormánytól, a parlamenttől független, megfélemlítés nélküli, elmozdíthatatlan bírák a törvények és a saját lelkiismeretük alapján döntsenek. 
Martin Niemöller

A petíciót és a cikk folytatását lásd a Hir24-Blog24-JogÁsz oldalon

2012. július 17., kedd

Megszüntették a bírók kényszernyugdíjazását

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a bírák jogállásáról szóló törvénynek azt a paragrafusát, amelynek alapján a 62 éves bírákat nyugdíjba kényszerítették.

Ne higgyük azt azonban, hogy bárki is közülük visszakerülhet eredeti beosztásába! Handó Tünde ezt már előre megjósolta.
A bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. Hiába beszél Handó munkaügyi perekről, a munkaügyi bíróság – még ha igazat is adna a kirúgott bíróknak - nem utasíthatja a köztársasági elnököt arra, hogy ismét kinevezze őket. Ezt mondják úgy, hogy csöbörből vödörbe.
Lásd erről az Rtl Klub híradójában mondottakat is.

Néhány gondolat a halálbüntetésről

Évek óta kezdünk hozzászokni, hogy amikor egy rendkívül súlyos bűncselekmény történik, újra meg újra előkerül a halálbüntetés örökzöld témája.
Most a pécsi pszichológus lány feltehető megerőszakolása és megölése váltotta ki, hogy mind a Jobbik, mind a szinte alig létező, a Fidesz frakcióban helyet foglaló Kisgazda Polgári Szövetségpárt újra előállt a halálbüntetés bevezetésének szükségességével.
A teljes cikket lásd a Hir24-Blog24-JogÁsz blogomon

2012. július 15., vasárnap

Hiszek a tündérmesékben

(fotó:http://www.magyarhirlap.hu/belfold/)


Matolcsy nemzetgazdasági miniszter egy hónappal ezelőtt nyilatkozta a CNN-nek, hogy „a magyar tündérmese, avagy a magyar példa egy éven belül sikeres lesz."
Tündér-Magyarországnak mára Tündér-, pontosabban Tünde királynője is született. Egy olyan Tünde királynő, földi nevén dr. Handó Tünde, aki tündérekhez illően a jövőbe lát. Nem úgy, mint a Klubrádió ügyében döntőbíróság, amelyik csacska módon nem látta előre, hogy megváltozik a törvény, mire másodfokra kerül az ügy.



Az Alkotmánybíróság – a hírek szerint – hétfőn, azaz július 16-án – dönt majd a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvény alkotmányosságának kérdésében. Egy normális országban erről ennyit lehetne tudni. Nem így Tündér-Magyarországon! Handó Tünde minden bizonnyal már azt is tudja, mi lesz a döntés.
 Mert ha nem tudná, vajon miért nyilatkozta volna mártegnap – azaz július 13-án –, hogy mit tudnak majd tenni azok a bírák, akik „vissza szeretnék kapni korábbi, nyugdíjazás miatt elvesztett állásukat egy esetleges alkotmánybírósági döntés után.”
Tünde királynő minden eshetőségre készen azonnal leszögezte, hogy „a hivatalnak (értsd az Országos Bírósági Hivatalnak) a szolgálati jogviszonyukkal kapcsolatban most további teendője nincs. Ezzel a kérdéssel a törvényhozásnak kell foglalkoznia, illetve azoknak a munkaügyi bíróságoknak, ahová az esetleges keresetlevelek majd beérkeznek.”
Ezt nevezem én igazi jövőbe látásnak! Nem csak azt látja előre, hogy mi lesz a hétfői alkotmánybírósági döntés, de már azt is, hogy kinek mit kell tennie a még meg sem hozott döntés következtében.
Most már én is hiszek a tündérmesékben, akárcsak Matolcsy.

2012. július 14., szombat

Pirruszi győzelem Diadal, vagy vereség?


(fotó: http://tarsasjatekok.freeblog.hu/categories/gondol/)
 


A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Klubrádió ügyében hozott elsőfokú ítéletet. Ez a mostani per a Klubrádiót megillető 92,9 MHz-es frekvencia sorsáról szól. Vajon nagyon pesszimista – vagy inkább realista - vagyok-e, amikor a Klubrádió teljes erkölcsi győzelmét pirruszi győzelemnek nevezem?
A Klubrádió és a Médiatanács között immáron két éve folyik a huzavona arról a 92,9 MHz-es budapesti frekvenciáról, melynek használati jogát a Klubrádió még 2010-ben nyerte el, ám az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa nem volt hajlandó a műsorszolgáltatási szerződést a győztes pályázóval, a Klubrádióval megkötni.
Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, tisztáznunk kell valamit. Nem csak a joghoz nem értők, de a jogászok számára is lassan áttekinthetetlenné válnak azok a perek, amelyek a Klubrádió és a Médiahatóság között folynak. Ezért most nem ejtünk egyetlen szót sem a 95,3 MHz-es frekvenciáról, melyen a Klubrádió jelenleg (még) hallgatható, kizárólag arról a 92,9 MHz-es frekvenciáról lesz szó, amelyen a Klubrádió - annak ellenére, hogy jogerős bírósági ítélet ismerte el az igazát - immáron két éve nem tud megszólalni
Melyek voltak azok a vitás kérdések a Klubrádió és a Médiatanács között, melyeket a perben el kellett dönteni? 
(Fotó: Hir24)
Az első vitatott kérdés az volt, hogy vajon van-e a Médiatanácsnak szerződéskötési kötelezettsége, magyarul, köteles-e a pályázat nyertesével megkötni a műsorszolgáltatási szerződést. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság megállapította, hogy igen, a Médiatanácsnak van ilyen kötelezettsége, azaz jogellenesen járt el akkor, amikor nem kötötte meg a Klubrádióval a szerződést.
A következő vita a felek között arról szólt, hogy vajon a nyertes pályázó szolgáltathat-e párhuzamosan két frekvencián, vagyis a most is hallható 95,3 MHz-en és emellett, egyidejűleg a megnyert 92,9 Mhz-en. A vita valójában teljesen fölösleges és értelmetlen volt, hiszen fel sem merült, hogy a Klubrádió két frekvencián akarna műsort sugározni. Ennek nem csak, hogy semmi értelme nem lenne, de a Klubrádió vállalta is, hogy – az eddig jól bevált és alkalmazott gyakorlatnak megfelelően – a megadott határidőn belül (ez általában 180 nap) megszünteti a műsor sugárzását a 95,3 MHz-es frekvencián. Ha a Médiatanácsnak efelől mindennek ellenére kétségei voltak, akkor köteles lett volna egyeztetni a Klubrádióval, mondta ki mind az első-, mind a másodfokú bíróság. Ha ebben a kérdésben valakit mulasztás terhel, az a Médiatanács.
Vitatott kérdés volt még a perben az is, hogy vajon a Médiahatóság közléseit hatósági határozatnak, avagy egyszerű „jognyilatkozatnak” kell-e tekinteni. Ez azért nem mindegy, mert ha csupán jognyilatkozatról van szó, akkor az ilyen nyilatkozatok nem lehetnek ellentétesek a jogszabállyal. A bíróság – ugyancsak mindkét fokon – kimondta, hogy a Médiahatóság közlései nem tekinthetőek hatósági határozatnak, amiből egyenesen következik, hogy ezek a jognyilatkozatok törvénybe ütköztek. Ezért semmisnek tekintendők, vagyis olyanok mintha soha nem is léteztek volna.
Összegezve tehát a Fővárosi Ítélőtábla valamennyi, a perben vitatott kérdésben a Klubrádió javára döntött.
Így persze joggal merül fel a kérdés, hogy a másodfokú bíróság miért helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet és miért kötelezi az első fokot új eljárásra? Ezt még annyira sem lesz könnyű megérteni, mint az eddigieket.
A Fővárosi Ítélőtábla kizárólag azért döntött így, mert az elsőfokú bíróság a szerződés létrehozásakor - értelemszerűen - azt a jogszabályt alkalmazta, amelyik akkor hatályos volt. Időközben azonban a törvényt megváltoztatták. A jelenleg érvényes törvény azt írja elő, hogy a Médiahatóságnak a pályázat győztesével úgynevezett „hatósági szerződést” kell kötnie. Ne bonyolódjunk most bele, hogy mi a különbség a hatósági és a „normális” szerződés között, fogadjunk el annyit, hogy formailag és – részben – tartalmilag nem teljesen azonos a kettő.
Most tehát az elsőfokú bíróságnak meg kell ismételnie saját eljárását, de csak és kizárólag abban a részében, amelyben a felek közötti szerződést létrehozta. Minden egyéb – eddigi vitás kérdés –a Klubrádió javára már jogerősen eldőlt.
Ezért neveztem a Klubrádió erkölcsi győzelmét pirruszi győzelemnek. Mint ismeretes, ez a kifejezés a pirruszi csatára utal, ahol olyan sokan estek el, hogy győzelmi ünnepség helyett gyász és jajgatás kísérte a győztes csapat útját.
A Klubrádiósok minden vitatott kérdésben nyertek, ám még mindig nem élvezhetik győzelmük gyümölcsét. Még mindig nem sugározhatnak ugyanis a 92,9 MHz-es frekvencián. Miért is nem? Azért, mert a jogszabályokat - szinte percről percre - úgy változtatják, hogy azokat visszamenő hatállyal is alkalmazni kelljen. Azért, mert ebben az országban manapság a jogbiztonságnak a lehelete sem érződik. Belőlem persze a jogász beszél. Idéznék azonban - persze név nélkül - egy „laikust”, aki a perről szóló cikkhez a következő kommentárt fűzte: „Ha a bíróság a kereset  időpontjában hatályos törvények alapján érvényesnek tekintette és ennek alapján LÉTREHOZTA a szerződést, akkor nem vehette figyelembe KÉSŐBB hozott törvényeket. Hacsak a bíróság nem képes a jövőbe látni!”

(A szerző egyéb írásai olvashatók a Hir24-Blog24-JogÁsz blogon is)
 

2012. július 12., csütörtök

I love TASZ


Szeretem a TASZ-t, vagyis a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő civil szervezetet. Azért szeretem őket, mert gyakran választják ki teljes biztonsággal azokat az ügyeket, amelyeket - sem jogvédőként, sem civil szervezetként - nem érdemes pártfogásukba venni.

(Fotó: Szent Korona Rádió)


Most éppen dr. Ravasz Lászlót vették védő szárnyaik alá. Dr. Ravasz Lászlót a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró szolgálati bíróság 2012. március 29-én jogerősen elmarasztalta és bírói tisztségéből történő felmentését indítványozta. A döntést a Kúria mellett működő másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta, így a bírót június 6-án fel is mentették.
A TASZ úgy véli, hogy Ravasz Lászlót azért sújtották ilyen súlyos büntetéssel, mert „nyilvánosan fejtette ki véleményét a bíróságok igazgatásáról, szervezeti kultúrájáról.” A TASZ szerint a fenti büntetés alaptalanul korlátozza a szólásszabadságot. Azt ugyan még ők is elismerik, hogy a bíró szólásszabadságának határai szűkebbek, mint más állampolgároké, vagy a sajtóé, de véleményük szerint a bírósági szervezet igazgatására vonatkozó kritika lehetőségétől senki, így a bíró sem fosztható meg. A TASZ úgy gondolja, hogy a bíró szólásszabadságának az egyetlen – másokéhoz képest - további korlátja az lehet, hogy az előtte folyamatban levő ügyről ne fejthesse ki a véleményét az ítélethozatal előtt. Valójában a korlátozások köre jóval tágabb, ugyanis a törvény szerint a bíró nem csak az előtte folyamatban lévő ügyekről, hanem az általa, vagy bármely más bírói testület által korábban tárgyalt ügyről sem nyilatkozhat. A jogvédők közleményükben idézik azokat a kijelentéseket, melyeket Ravasz László tett a Magyar Hírlapban megjelent írásában:„a bírósági szervezeti rendszer jelenleg olyan válságban van, amely már a jogállami működést is veszélyezteti. Hűbéri rendszer alakult ki a bíróságokon, és nem a legalkalmasabbak kerülnek vezető pozíciókba. A felsőbb szinteken az ítéleteket gyakran olyan bírák bírálják felül, akiknek a kompetenciáit az elsőfokú bírák vitatják". A TASZ szerint a jogkövetkezmények ahhoz igazodnak, hogy a bíró éppen milyen véleményt fejt ki: ha dicséri a szervezetet, akkor nem kell ilyen retorzióval szembenéznie. Majd hozzáteszik, hogy „ha a bírósági igazgatást kritizáló bíró valóban megszegte a kötelességét, tehát a szólásszabadság korlátozásának van legitim alapja, a büntetés akkor is aránytalanul súlyos.
Nézzük meg, hogy a TASZ által idézett mondatokon kívül még miket írt le Ravasz László az említett cikkében. „A felsőbb bíróságokon dolgoznak azok az 55-70 év közötti bírák, akiket még a Kádár-korszakban neveztek ki, és ennek megfelelően szocializálódtak. Az előmeneteli rendszer hiányai miatt sok esetben kontraszelektáltak. Sokan közülük MSZMP-tagok is voltak. Habitusuk nem változott az idők folyamán, így most is hoznak olyan ítéleteket, amelyeket „felsőbb hatalmak vagy érdekek diktálnak”. A felsőbb bíróságok hozzák meg általában azon ítéleteket, amelyek nemigen felelnek meg a jogszabályoknak, és érezhető, hogy valamilyen politikai vagy egyéb érdek játszhatott közre a döntés meghozatalánál.”… Az is igaz, hogy a 40-55 éves generációban is vannak olyanok, akik hasonultak a kádárista felfogást képviselő bírákhoz, és ennek megfelelően viselkednek és ítélkeznek. Ők általában már most vezetői poszton vannak (tanácselnök, megyei elnökhelyettes, kollégiumvezető, városi elnök). Ezek az „új kádárista” bírák semmivel sem jobbak, mint a régiek. Közülük is sokan voltak MSZMP-tagok. …Ha európai jogállamnak megfelelő magyar bíróságokat akarunk, akkor ezeket a régi és új kádárista bírákat kell eltávolítani az igazgatási posztokról, illetve bizonyos részüket az egész bírói karból. …A másodfokú bíróságokon és a Legfelsőbb Bíróságon sok alkalommal nem a jogszabályok alapján vizsgálják felül az elsőfokú ítéleteket, hanem akként, hogy az igazgatási vezetők milyen ítéletet várnak el tőlük…. Elég, ha a tanácselnök olyan bíró, aki kádárista habitusa miatt befolyásolható, akkor ő már a beosztottjait is rá fogja venni a megfelelő magatartásra…. Így valószínűsíthe­tően az igazgatási vezető és környezetének politikai és egyéb érdekeit tükröző ítélet fog születni. Ez semmivel sem jobb, mint a Kádári-rendszer volt…. Gyakran teljesen kiszámíthatatlanok a döntések, mivel semmivel sem indokolható egyéni és politikai érdekek alapján hozzák meg az ítéleteket…. Mindig a bírói függetlenségre és szabad mérlegelésre fognak hivatkozni, amikor már régen nem erről van szó, hanem hivatali hatalommal való visszaélésről. Itt a kéz kezet mos elve érvényesül.
Mindenek előtt szögezzük le, hogy a TASZ abban is téved, hogy a bírák szólásszabadságának egyetlen korlátja az, hogy a bírósági ügyekről nem nyilatkozhatnak. A bírói törvény azonban – mind a régi, mind az új – határozottan megtiltja a bíráknak nem csak azt, hogy politikai pártnak tagjai lehessenek, hanem még azt is, hogy a nyilvánosság előtt politikai állásfoglalást, nyilatkozatot tegyenek. Miként lehet Ravasz László idézett mondatait másként értékelni, mint politikai állásfoglalásnak? Helyesbítek, valójában a kijelentései nem csak politikai állásfoglalást, hanem hovatovább bűncselekményt is megvalósítanak. A „hivatali hatalommal visszaélés” ugyanis bűncselekmény, és aki másról ezt állítja, az legalábbis rágalmazást követ el, méghozzá nagy nyilvánosság előtt, ami a rágalmazásnak már a súlyosabban minősülő esete.
A Magyar Hírlapban megjelent két részes cikke után Ravasz László rendszeresen fellépett a kormányközeli médiumokban (Echo TV, Kossuth Rádió, m1), ahol rendszeresen megismételte korábbi kijelentéseit. Ravasz László cégbíró neve egyébiránt ismeretlen a magyar jogtudósok és jogszociológusok körében: egyetlen, az igazságszolgáltatás reformjával foglalkozó cikk, tanulmány vagy előadás nem fűződik a nevéhez.
És mit tesz Isten, a kormányzati kommunikációban egyszer csak megjelentek állítások a "régi és új kádáristák" befolyásáról, "egyes bírák és bírósági vezetők az egész országot irritáló elkanászodásáról" és arról, hogy "fogytán van a jobboldali szavazók türelme".

 Úgy véli netán a TASZ, hogy az a bíró, aki nagy nyilvánosság előtt egyfelől egyértelmű politikai tartalmú kijelentéseket tesz, másfelől bizonyíthatatlan állításaival kollégáit rágalmazza, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy megfosszák bírói tisztségétől? Valóban az ilyen bíró szólásszabadságát kell védelmezni? A fegyelmi vétséget elbíráló szolgálati bíróság indokolásában igen helyesen kitért arra, hogy a Ravasz által leírt negatív jelenségek, negatív színben feltüntetett személyek jól felismerhetően egyfajta politikai rendszerhez, világnézethez, gondolkodáshoz kötődnek, de ugyanúgy felismerhető a cikkeket jegyző bíró politikai hovatartozása is.
Végezetül annyit, hogy a TASZ megengedően fogalmazva feltételezi, hogy esetleg, ha netalán tán, ha mégis „megszegte volna az igazgatást kritizáló bíró a kötelességét, vagyis a szólásszabadság korlátozásának van legitim alapja, a büntetés akkor is aránytalanul súlyos.”
Kedves TASZ! Ez a mondat olyan, mint amikor a vádlottak úgy védekeznek a tárgyaláson, hogy „én ott sem voltam, de egyébként is ő ütött először”. A magyar nyelv ismeretében bizton állítható, hogy a bíró nem az igazgatást kritizálta, hanem politizált. És mindegy, hogy milyen irányban, mert neki a törvény alapján tilos nyilvánosan politizálnia. A törvényről ugyan lehetne vitát nyitni, a konkrét esetről azonban nem. Ja, és kedves TASZ! Mégis milyen büntetést tartana megfelelőnek? Talán egy kis tockost a buksijára, hogy többé ne politizáljon és ne is rágalmazzon?

(A cikk olvasható a Hir24-Blog24-JogÁsz rovatomban is.)

2012. július 5., csütörtök

További furcsaságok a West Balkán ítéletben II. rész


(fotó: napiaszonline.hu)


Ki felel három fiatal lány haláláért? Mi váltotta ki a pánikot valójában? Miért volt ilyen szokatlanul gyors és rövid nyomozás az ügyben? Rendezvény-szervező-e az, aki csak bérbe ad egy ingatlant?  Van-e rendezvény-szervezői foglalkozás, és ha igen, honnan tudjuk annak előírásait? Minden vádlott ugyanazt a foglalkozási szabályt szegte meg? Lehet-e négy vádlott felelősségének ára évre, napra, percre pontosan azonos? Minden eljárási szabályt betartott a bíróság? Pótmagánvád alapján lesz-e még újabb vádlottja a tragédiának? Milyen eredményt hozhat az újabb vizsgálat? 
Emlékeztetőül: a Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Bardócz Krisztina vezette tanácsa hozott első fokon nem jogerős ítéletet a West Balkán szórakozóhelyen 2011. január 15-én történt tragédia ügyében. Mind a négy vádlottat bűnösnek mondta ki halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért mind a négy vádlottat 2 év 8 hónapi fogházbüntetésre és 2 évi foglalkozástól eltiltásra ítélte.
Mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson számos tanú elmondta, hogy a szórakozóhelyen azért tört ki pánik, mert valaki azt kiabálta, hogy késelés történt. Az ítélet, legalábbis annak szóbeli indokolása azonban ezt a körülményt meg sem említette. Igaz, a bíróság csak azokat a tényeket bírálhatja el, amelyeket elébe tárnak, ez azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy egy ilyen esetben – legalább akkor, amikor kiszabja a büntetést – ne vegye ezt a tényt figyelembe.
(Fotó: Hír24)


Megfelelően tisztázta-e a bíróság, hogy ha van rendezvény-szervezői foglalkozás, vajon melyek azok a foglalkozási szabályok, amelyek e körbe tartoznak? Az ítélet kihirdetésekor a bírónő egy főiskolai jegyzetből idézte az említett foglalkozás íratlan szabályait. Pusztán kíváncsiságból utánanéztem, , hogy mit tanítanak egy olyan főiskolán, ahol rendezvény-szervezőket képeznek.
Így például a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rendezvény-szervezői szakának főbb tantárgyai: címer és zászlótan, diplomáciatörténet, díszétkezés, interkulturális gasztronómia és szállodaismeret, katonai protokoll és ceremóniás rendek, közbeszerzés, médiaismeret, PR és sajtókapcsolatok, pályázatírás és pályáztatás, retorika és beszédtechnika, sportprotokoll és sportdiplomácia, személyközi és kultúraközi kommunikáció, turisztikai földrajz, turisztikai és idegenvezetői ismeretek, viselkedéskultúra.
A bíróság valamennyi vádlottnak, így az I. r. Szalontay Győzőnek, a West Balkán bérbeadójának is felrótta, hogy megszegte a rendezvény szervezésével kapcsolatos hatósági előírásokat. Az alkalmi rendezvények esetében azonban a jogszabály csupán bejelentési kötelezettséget ír elő, ez pedig a tényleges szervezők feladata. Ugyanakkor a dokumentumokból az derül ki, hogy a bérleti szerződés 11. pontja értelmében a szakhatósági ellenőrzések jogkövetkezményeit a bérlő viseli.
Mindennek ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon az I. r. vádlott felelőssége miért azonos a rendezvény tényleges szervezőiével.
Elnézést kell kérnem az olvasótól, de nem kerülhetem meg azt a szakmai kérdést – és itt most muszáj „jogászkodnom” -, hogy vajon a bíróság nem sértette-e meg a büntető eljárás bizonyos szabályait. Akkor, amikor ez a büntető eljárás kezdődött, a törvény azt írta elő, hogy amennyiben a vádlott, vagy védője a vádirat kézbesítésétől számított 15 napon belül új szakértő kirendelését kéri, a bíróság köteles ennek a kérésnek eleget tenni. Bár időközben a törvény megváltozott, és így a bíróságnak ma már nincs ilyen kötelezettsége, de akkor, amikor ezeket a kéréseket a védők egy része benyújtotta, még volt! A védelem által az akkori törvények szerint szabályosan előterjesztett kérelmek jelentős részét azonban a bíróság nem teljesítette. Így ítéletét csaknem kizárólag a nyomozás során beszerzett szakértői véleményekre alapozta.
Néhány szót még a büntetésekről. Tételezzük fel – most elfeledve mindazt a kételyt, amiről eddig szó volt -, hogy ugyanabban a bűncselekményben lehet valamennyi vádlott bűnösségét megállapítani. Hogyan lehetséges az, hogy mind a négyükre pontosan ugyanazt a büntetést szabta ki a bíróság? Megfeledkezett volna arról, hogy a büntetéseket „egyéniesíteni” kell? Az egyéniesítés azt jelenti, hogy még azonos bűncselekmény esetén is egyenként kell vizsgálni az egyes vádlottak felelősségének mértékét, az ő személyével és a tettével kapcsolatos enyhítő és súlyosító körülményeket. Szinte elképzelhetetlen, de finoman szólva is meglehetősen szokatlan a bírói gyakorlatban, hogy négy ember esetében pontosan azonosak legyenek ezek az úgynevezett bűnösségi körülmények.
A West Balkán ügy körül számos városi legenda keringett és kering ma is. Magától értetődő, hogy jogász létemre ezekkel nem foglalkozhatok. Az azonban tény, hogy a szerencsétlenségre villámgyorsan reagált a kormány, négy minisztérium részvételével munkacsoportot alakított, egyidejűleg megmozdult a rendőrség is, razzia razziát követett, és egy hamarjában meghozott kormányrendelet is megszületett.
Nem kétséges tehát, hogy a politika azonnal rámozdult a tragédiára. És ilyenkor óhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy ez, ha tudattalanul is, de befolyásolhat egy bírósági döntést.
Az ügy legújabb fejleménye, hogy a rendőrség saját berkein belül vizsgálatot rendelt el, ám Garamvölgyi László nyilatkozatából kitűnik, hogy a vizsgálatot ugyanolyan villámgyorsan befejezték, mint annak idején a West Balkán ügy nyomozását. Ez azonban már egy következő történet. Mint ahogyan az is, hogy az összes érintett fél által beterjesztett fellebbezések ismeretében miként fog majd dönteni a másodfokú bíróság.

2012. július 4., szerda

Néhány furcsaság a West Balkán-ítéletben I. rész

Ki felel három fiatal lány haláláért? Mi váltotta ki a pánikot valójában? Miért volt ilyen szokatlanul gyors és rövid nyomozás az ügyben? Rendezvény-szervező-e az, aki csak bérbe ad egy ingatlant? Van-e rendezvény-szervezői foglalkozás, és ha igen, honnan tudjuk annak előírásait? Minden vádlott ugyanazt a foglalkozási szabályt szegte meg? Lehet-e négy vádlott felelősségének ára évre, napra, percre pontosan azonos? Minden eljárási szabályt betartott a bíróság? Pótmagánvád alapján lesz-e még újabb vádlottja a tragédiának? Milyen eredményt hozhat az újabb vizsgálat?
Néhány furcsaság a West Balkán-ítéletben I. rész
A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Bardócz Krisztina vezette tanácsa hozott ítéletet a West Balkán szórakozóhelyen 2011. január 15-én történt tragédia ügyében.
Emlékeztetőül csak röviden a történtekről: tavaly januárban többezres, fiatalokból álló tömeg érkezett a Noise Night Life által szervezett elektronikus zenei bulira a West Balkánba. A tömegben este 11 óra után pánik tört ki, és a buliról kitóduló fiatalok közül három lány meghalt és 14 fiatal megsérült.
Az elsőfokú, nem jogerős ítélet a bíróság előtt álló négy vádlottat bűnösnek mondta ki halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért mind a négy vádlottat 2 év 8 hónapi fogházbüntetésre és 2 évi foglalkozástól eltiltásra ítélte. Az ügyész súlyosításért, a védők felmentésért fellebbeztek.
Miért tartom furcsának ezt az ítéletet? Mindenekelőtt azért, mert a bírói gyakorlatban meglehetősen szokatlan, hogy mind a négy vádlott felelőssége, gondatlanságának mértéke olyannyira azonos legyen, hogy azért napra pontosan azonos büntetést kapjanak.
Vizsgáljuk meg e négy vádlottnak az ügyben játszott szerepét. Az I. r. vádlott, Szalontay Győző, a West Balkán egyik tulajdonosa, a cég ügyvezetője. Ő volt az, aki bérbe adta a helyiséget Csanádi Józsefnek, aki azután háttéregyezséget kötött a Noise Night Life bulit rendező Kecskés Tamással. Hranek István IV. r. vádlott pedig a biztonsági őrök vezetője volt.
A tárgyalás ideje alatt nagyon sokféle hír jelent meg a sajtóban, többek között arról, hogy a hatóságok szerint mindössze 356 ember szórakozhatott volna biztonságosan a West Balkánban, de a szervezők 1500-1800 lehetséges vendégről egyeztettek.
Időközben felkerült az internetre számos, az ügy megítélése szempontjából igen fontos dokumentum.  Egyebek között a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság végzése, amelyben ugyan szerepel ez a bizonyos 307 (és nem 356) fő, a gond csak az, hogy ez a megállapítás nem az épület befogadóképességére, hanem kizárólag a harmadik emeleti nagyteremre vonatkozik, ráadásul a szakvélemény egy jövőbeni építési engedélyeztetési eljárás kapcsán készült.
A sajtóban idézett bírósági ítélet szerint a vádlottak nem gondoskodtak menekülő útvonalakról és mindössze tíz biztonsági őr volt, holott egy szakértő úgy nyilatkozott, hogy ilyen mennyiségű emberhez legalább negyvenre lett volna szükség.
A helyiség alaprajzáról és a menekülési útvonalak felsorolásáról szóló nyilvánosságra hozott okiratok viszont arról tanúskodnak, hogy megfelelő számú menekülési útvonal állt rendelkezésre.
A bíróság ítéletének szóbeli indokolásakor arra utalt, hogy a vádlottakat közös, más szóval együttes mulasztás terheli, valamennyien megszegték foglalkozásuk írott és íratlan szabályait, és e közös mulasztás vezetett a tragédia bekövetkeztéhez.
A baj csak az, hogy az a bűncselekmény, amelyben a bíróság a vádlottak bűnösségét megállapította, egy gondatlan vétség. „Közös”, vagy „együttes” gondatlanság pedig ebben az esetben fogalmilag kizárt. Minden vádlott csak külön–külön lehet gondatlan, csak külön-külön szegheti meg a saját foglalkozásának szabályait, és mindegyiküknél külön-külön kell vizsgálni, hogy az ő foglalkozási szabályszegése valóban okozati kapcsolatban volt-e a bekövetkezett eredménnyel.
Tudom, hogy most nagyon „jogászul” fogalmaztam, megpróbálom tehát egy példával illusztrálni, hogy mindez mit jelent. Legyen az az egyszerű példa, hogy a papa és a mama úgy játszik a kisgyerekével, hogy a kacagó kisbabát egymásnak dobálják a levegőben. Ám egyszer csak a baba leesik a földre és – hogy ne legyen olyan tragikus a végkifejlet – eltörik a lába. „Jogászul” tehát mindkét szülő bűnös gondatlan súlyos testi sértésben. De csak külön-külön. Hiszen ha együtt gondolnák és tennék ugyanazt, akkor az már szándékos cselekedet lenne.
A törvény félreérthetetlenül úgy fogalmaz, hogy „társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.”
Joggal merül fel tehát a kérdés, hogyan lehet ugyanúgy felelős a bekövetkezett tragédiáért az, aki bérbe adta a szórakozóhelyet, mint az, aki a rendezvényt ténylegesen szervezte, illetve az, aki a biztonsági szolgálatot vezette. Tisztázta-e vajon a bíróság, hogy melyikükre milyen foglalkozási szabály volt irányadó, hogy melyikük hogyan és milyen módon szegte meg a reá vonatkozó foglalkozási szabályokat és melyikük – esetleges – szabályszegése áll tényleges okozati kapcsolatban a bekövetkezett szerencsétlenséggel.
A West Balkán ügyben azonban vannak további furcsaságok is. A bérleti szerződést ugyanis a West Balkán Kft. a Diesel Music 2010 Kft.-vel kötötte meg.
A tragédiával végződő rendezvényt viszont a Diesel Music 2010 Kft. – egy további szerződés révén – közösen szervezte a Noise Night Life Kft.-vel. Vajon mi bizonyította az eljárás során, hogy a West Balkán Kft. ügyvezetője tisztában volt-e a két másik cég között létrejött megállapodással, hogy vajon tudta-e, és ha igen, honnan, hogy Csanádi József nem annak a cégnek a képviseletében jár el, amellyel ő a szerződést megkötötte, továbbá tudott-e, tudhatott-e, kellett-e tudnia arról, hogy Kecskés Tamás 4200 beléptető karszalagot rendelt a rendezvényhez. Egyébként pedig Kecskés Tamás szedte be a rendezvény bevételeit is. Félreértés ne essék, én nem vagyok Kecskés Tamás ellensége, nem célom az ő helyzetét akár csak távolról is nehezíteni vagy egyáltalán megítélni. Mindezt csak azért jeleztem, mert változatlanul rejtély számomra a négy vádlott „közös”, és nem utolsósorban egyforma súlyú felelőssége.
További kérdésként kell azt is megvizsgálni, hogy vajon rendezvényszervezőnek kell-e tekinteni azt a vádlottat, aki – egy állandó megbízás alapján vele szerződésben lévő – biztonsági szervezetet biztosít a rendezvényhez. Ez az állandó megbízási szerződés az I. és a IV. r. vádlott között állt fenn, és természetesen a IV. r. vádlott volt az, aki, mint a biztonsági szolgálat vezetője, meghatározta a saját szaktudása alapján, hogy hány biztonsági őr szükséges a január 15-ei rendezvényhez. Tévedett Hranek István IV. r. vádlott a létszám meghatározásakor? Lehetséges. Tény azonban, hogy Hranek István és Kecskés Tamás közvetlen kapcsolatban álltak egymással, a jegyszedők pedig Kecskés Tamás emberei voltak. Tudta-e, tudhatta-e, kellet-e erről tudnia vajon az I. r. vádlottnak, a helyiség bérbeadójának? Van-e ebben neki személy szerint felelőssége, milyen foglalkozási szabályt sértett meg akkor, amikor tudomásul vette a biztonsághoz hivatalból értő szakember által megjelölt létszámot?
További furcsaságok további kérdéseket vetnek fel. Azokkal folytatjuk….

Megjelent 2012.07.04. 12:31-kor a Hír24-Blog24-JogÁsz oldalon

2012. július 3., kedd

Késsel a zsebedben ütsz meg? Akkor lelőlek!



Az Országgyűlés elfogadta az új Büntető törvénykönyvet (Btk.), az már csak a kihirdetésre vár, hogy aztán egy esztendő múlva hatályba lépjen. Több lényeges újdonság mellett talán az egyik legfontosabb változtatás az a paragrafus, amely újonnan szabályozza a jogos védelmet.
Forrás: Richpoi Hírek

A most hatályban lévő Btk. szerint „nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.”
Közbevetőleg megjegyzem, hogy miért helytelen, amikor akár a sajtóban, akár a közbeszédben „jogos önvédelemről” beszélnek. Az idézett törvényszövegből egyértelműen kiderül, hogy nem csak „önmagamat” védhetem meg jogosan, hanem más személyt, más személy javait, vagy akár a közérdeket is. Ezért a helyes kifejezés a „jogos védelem”. A lényeg azonban nem ez.
Az új Btk. úgynevezett „törvényi vélelmeket” iktatott be a jogos védelem fogalmába. De mi az a „törvényi vélelem”? Ez egész röviden azt jelenti, hogy a törvény előír egy feltételezést, amelyet megvalósultnak kell elfogadni. Az új Btk. szerint, ha valakit éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan jogtalanul megtámadnak akár nyilvános, akár nem nyilvános helyen, azt eleve úgy kell tekinteni, minta a támadás a megtámadott személy életének kioltására, magyarul a megölésére irányult volna. Ilyenkor a megtámadott védekezhet akár úgy is, hogy megöli a támadóját. A bíróság tehát nem vizsgálhatja, hogy valójában mi történt, nem vizsgálhatják az eset összes körülményét, és azt sem, hogy szükséges és arányos volt-e a megtámadott személy védekezése. A törvény alapján a bíró az ilyen körülmények között megtámadott személyt nem büntetheti meg.
(Oskar Zenkert & Andreas Szilasi)


Nézzük a címben jelzett diszkós példát. Éjszakai szórakozás közben két fiatal összevész, az egyik belerúg a másikba. Ez egyértelműen támadásnak minősül. A támadónak van egy kés a zsebében. Nem szúr vele, nem veszi elő, a sértett azt sem tudja, hogy kés van a támadójánál, és mégis – a törvényi vélelem alapján – a támadó „felfegyverkezettnek” számít. A Btk. egy másik paragrafusa szerint ugyanis, aki ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál, az felfegyverkezve követi el a bűncselekményt. Nem vitás, hogy a kés az élet kioltására alkalmas eszköz. A mi támadó fiatalemberünk kést szokott magánál tartani, hogy ha verekedés tör ki egy diszkóban, azt akár használja is. Jelen esetben tehát a bíró nem mérlegelhet semmit, hiszen a támadás nyilvános helyen, éjjel, felfegyverkezve történt. Mi a végeredmény? Egy rúgásért valaki az életével fizetett, és aki megölte, büntetlenül megtehette.
És ez csak egyetlen példa az új Btk.-ból, de – sajnos – több is található benne. Lesz miről írni ebben a rovatban.
Megjelent a 2012. július 01.-i lapszámban